Az egyházközség története

REFORMÁTUS MŰEMLÉK TEMPLOM

1479. október 13-án a Szászváros melletti Kenyérmezőn Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az itt szerzett zsákmányból építtette Báthory István a két nyírbátori templomot, és az azoknál jóval kisebb fehérgyarmati templomot. Templomunk építését 1486-ban fejezték be, amelynek munkálatait Mátyás király olasz építésze, János mester is ellenőrizte. A gyarmati templom akkor még tiszta gótikus stílusban épült, amelyet ma már csak külső támpillérek, valamint a főbejárat csúcsíves kialakítása őriznek.
Fehérgyarmat reformációja 1550 előtt már biztosan megtörtént. 1545. szeptemberében tartották az első magyar protestáns zsinatot Erdődön, s akkor már csaknem egész Szatmár megye csatlakozott a reformációhoz Batizi András és Kopácsi István munkássága nyomán. A gyarmati református lelkipásztorok nevét 1569-től ismerjük. Ekkor az új hitre térő fehérgyarmatiak gótikus templomukat hitüknek megfelelően puritánná alakították át.
Ecsedi Báthory István (1555-1605) országbíró, Szatmár megyei főispán 1587-ben egy kb. 15 bécsi mázsás harangot öntetett a fehérgyarmati templomnak. Ez a harang ma is megvan, s eredeti köriratán latinul ez áll: "Hoc opus fieri curavit oppido Fehergyarmat illustris ac magnus Dominus Stephanus de Bathor anno 1587." ("Ezt a művet készíttette Fehérgyarmat Mezővárosnak tekintetes és nagyságos Báthory István úr az 1587. évben)
A gyászévtizedben, 1672-ben Báthory Zsófia, mint a térség leghatalmasabb és egyben hithű katolikus földbirtokosa elvette a templomot a gyülekezettől, és a lelkipásztort a bíróval együtt a munkácsi várbörtönnel fenyegette. Ám Báthory Zsófia 1681-ben bekövetkező halálával, valamint az 1683-as soproni országgyűlés végzését követően a fehérgyarmatiak visszakapták a templomukat.
Első anyakönyvünk 1740-ben kezdődik. 1742-ben pestisjárvány pusztított, amikor félév alatt több mint 500 halottat temettek el. Ebben az időben - 1737-1762-ig volt Fehérgyarmat híres lelkipásztora Jeremiás István esperes, aki a pestisből való meggyógyulása után hálaadásként feleségével együtt úrasztalai edényeket adományozott az egyháznak, amelyek máig gyülekezetünk tulajdonában van. Legrégebbi úrasztalai terítőnk 1640-ből való.
1766 és 1794 között a templomot "minden máshonnan bevehető segedelem nélkül" újjáépítették, és gyakorlatilag megduplázták, mivel a régi templomot a gyülekezet kinőtte. Ma a középen elhelyezkedő szószéknél húzódott a korábbi templom keleti fala. A gótikus stílust szinte végleg megszüntették, de a protestáns egyházművészet remekével, motívumokkal és virágokkal szépen díszített fakazettákkal fedték be az egész mennyezetet. Ezekből ma már csak két darab maradt meg, ugyanis a múlt század elején elvégzett nagyobb tetőrekonstrukció következtében levették azokat, de vissza már nem kerültek eredeti helyükre, további sorsukról sem tudunk semmit. A megmaradt emlékeket a gyülekezet felújítatta, és a templom északi falán helyeztette el mementóként. A 18. századi felújítások és átépítések alkalmával nyerte el templomunk mai arculatát, a padok, a karzatok, a szószék és a mózesszék is abból az időből valóak.
A templom első orgonáját Szatmárnémetiben készítette Blaunka Sámuel, amelyet 1869. májusában avattak fel. 1910-ben ezt az orgonát a zsarolyáni egyházközségnek adták el, és Rieger Ottó budapesti mesternél új orgonát rendeltek. Mindkét orgona megépítése a lelkipásztorok mellett Gacsályi Lajos és felesége, Ács Zsófia buzgó alapítványtevők érdeme. A közel száz éves orgonánk máig versenyorgonaként is használatos.

A Harmadik Évezred Temploma

Talán meglepő, de 2003. június 15-én volt az első református templomszentelés Fehérgyarmaton, ugyanis Református Műemlék Templomunk 1486-ban, mint katolikus templom készült el és lett felszentelve.
Meglévő templomunk építésétől 517 év telt el. A Harmadik Évezred Temploma 11 hónap alatt készült el, s a karzattal együtt 140 gyülekezeti tag befogadására alkalmas.
Neve utal a megvalósulás idejére és reményeink szerint annak távlataira, időállóságára.
A templombelsőben a szószék fölötti ablak a Szentlelket szimbolizálja, a szószék melletti ablakok a harmadik évezredre utalnak, afféle szabálytalan római számok, vagy időszámításunk figyelmeztető rovásai. A másik három ablak pedig a Szentháromság egy Istenre utalnak.
A centrális belső térben centrális a padok elhelyezkedése is, mely a padok keresztyén jelképünkre, a hal bordáira emlékeztetnek.
A toronyban található harangok feliratai a következők: "Soli Deo Gloria!" (Egyedül Istené a dicsőség!), "Jöjjetek énhozzám mindnyájan!". A harangok elektromos vezérlőszerkezete a frankfurti időhöz van programozva.
Elégedettek lehetünk az építők munkájával. Most már csak egy feladatunk van hátra, hogy lelkileg is beépítsük ezt az Úrnak szentelt hajlékot.